Tragédia a láthatáron: az oroszok hatalmas offenzívára készülhetnek Ukrajnában - Szakértővel beszéltünk a háború friss fejleményeiről

Hogy látja: van rá esély, hogy a csütörtökre tervezett orosz-ukrán béketárgyalás sikeres lesz?

Már az is nagyon örömteli, ha a felek egyáltalán leülnek egymással egyezetni. De csütörtökig persze még bármelyikük lemondhatja a részvételt.Az kétségtelen, hogy a Trump-kormányzat komoly diplomáciai nyomást gyakorolt Moszkvára már azzal is, hogy bejelentette a lehetséges részvételét. Az ukrán elnök, Volodimir Zelenszkij pedig erre boldogan rábólintott, hisz ez a fejlemény neki kedvez.

Hogy értékelné az elmúlt hónapokat: mennyire voltak sikeresek eddig a béketárgyalások?

Jól látható, hogy az oroszok ügyesen húzták az időt. Részt vettek a tárgyalásokon, de valódi megegyezési szándék nélkül. Ami teljesen logikus is: hiszen a háborúban most náluk van a kezdeményezés.

Ha sor kerül majd egy tűzszünetre, akkor mint Koreában az 1953-as panmindzsoni fegyverszünetnél, itt is a frontvonal mentén alakulhat ki az új – de facto – államhatár. Moszkva ezért a tűzszünet előtt igyekszik minél több területet birtokba venni.

Akkor a közeljövőben Oroszország várhatóan nem fog hajlani a békére?

Azzal is számolni kell, hogy már Kína is elkezdett nyomást gyakorolni Moszkvára. Jelenleg javában zajlik az amerikai-kínai vámháború, amely most épp egy enyhülési szakaszába lépett. Mióta Oroszországtól Európa kevesebb energiahordozót vesz, az orosz olaj és földgáz egyik legnagyobb felvásárlója Kína lett. Épp ezért Peking szeretné elkerülni, hogy az oroszországi energiahordozókat vásárló országokra az USA bűntetővámokat vessen ki.

Már pedig Trump – épp azért mert kezd elege lenni abból, hogy az oroszok hónapok óta csak hitegetik –, belengette, hogy 500 százalékos vámot vezetne be az orosz olajat és földgázt vásárló országokkal szemben. Ezért Kínának is érdeke, hogy Ukrajnában a fegyverek minél előbb elhallgassanak.

Előbb-utóbb az oroszok is érdekeltek lesznek egy tűzszünetben. A megegyezés előtt azonban minden bizonnyal még igyekeznek előre nyomulni. Szakértők szerint az oroszok egy késő tavaszi, vagy kora nyári offenzívára készülnek. Hogy mikor indítják be a következő nagy támadást, azaz időjárástól is függhet.

Időközben megszületett az amerikai-ukrán ásványkincs-megállapodás. Ennek mekkora a jelentősége?

Relatíve nagy. Egyrészt az Egyesült Államoknak a Kína jelentette kihívás kezelése kiemelt külpolitikai prioritásnak számít. Ez a megállapodás pedig segít, hogy csökkenteni tudja a Kínától való függőséget a ritkaföldfémek terén.

Másrészt az USA milliárdokat fektet majd be Ukrajnába, bányákat nyit és szakembereket visz az országba. Ez ugyan nem annyira komoly biztonsági garancia, mint amit Ukrajna szeretett volna, de mégis mutat az amerikai fél részéről egyfajta elköteleződést. Hogy a gyakorlatban ez mit fog jelenteni azt nehéz felmérni. Már csak azért is, mert a Trump-kormányzat elég kiszámíthatatlan tud lenni.

Ukrajnának van elég erőforrása a háború folytatásához?

Sokáig a lőszerhiány volt az ukrán haderő egyik legnagyobb problémája. A nyugati hadiipari cégek azonban időközben felpörgették a gyártást. Oroszország lőszerfölénye ezért már nem olyan nagy, mint korábban. Mostanra inkább az emberhiány lett a kritikus pont, amely sokkal jobban sújtja Ukrajnát, mint Oroszországot.

A háború előtti hivatalos adatok alapján az Oroszországi Föderációnak három és félszer nagyobb népessége volt, mint Ukrajnának. Azóta a sok Nyugat- és Közép-Európába menekült ukrán miatt az arányok még jobban eltolódtak Moszkva javára: a lakosságszám terén a fölényük most már ötszörös lehet.

Magyarán a fronton ötször annyi orosz katona kellene, hogy elessen, mint ukrán ahhoz, hogy Kijev ki tudja egyenlíteni az erőviszonyokat. De a becslések szerint az ukránokéhoz viszonyítva az orosz veszteségek „csak” kétszer nagyobbak.

Ráadásul Ukrajnában szinte minden katonakorú férfit be akarnak sorozni. Oroszországban azonban főleg a nemzeti kisebbségeket és a börtönök lakóit viszik a frontra. Vagyis Putyin a háborút összeköti egy etnikai tisztogatással is.

Emiatt Oroszországban nincs zúgolódás az etnikai kisebbségek körében?

Az oroszok elsősorban a fejletlen régiókban, például Belső-Ázsiában és a Kaukázusban toboroznak. Ezekben a tudatosan alulfinanszírozott térségekben a felajánlott 1000-1500 dollárnak megfelelő havi fizetés - amely a tiszthelyetteseknél a 2000 dollárnyi rubelt is elérheti - egy komoly motiváló erő.

Ezért az összegért egy fejlettebb területen, mondjuk Moszkvában vagy Szentpéterváron a lakosok nem fogják az életüket kockáztatni, viszont a leszakadt régiókban a férfiak jó része gondolkodás nélkül áll be a hadseregbe. Ráadásul nagyon sokáig a jelentkezők egy egyszeri belépési bónuszt is kaptak.

Nem kényszersorozásról van szó: inkább gazdasági ösztönzőkkel veszik rá a lakosokat, hogy háborúba menjenek. A katonák jó része pedig túl későn eszmél rá, hogy ebbe bele is lehet halni.

Ami a börtönöket illeti: eredetileg a Prigozsin-féle Wagner csoport kezdett toborozni a börtönökben. Ezt a gyakorlatot azóta átvette az orosz haderő is. Az elítéltek gyakran nem önként csatlakoznak. A büntető zászlóaljakba vitt rabok rendszerint az első hullámba kerülnek, ha rohamra kerül sor. Az ilyen alakulatoknál a veszteségek óriásiak.