Energiabiztonság és energiaátmenet: Hatalmas különbségek az EU-n belül

Az Európai Unió már a 2000-es évektől célként tűzte ki az energiaellátás biztonságának növelését, a fosszilis energiahordozókról való átállást fenntartható energiaforrásokra. Ez a folyamat nem csak környezetvédelmi (globális felmelegedés okozta környezeti károk) hanem biztonságpolitikai kérdés is. Erre a kérdésre 2000-ben létrehozták a Zöld Könyvet, amiben azt írják le, hogy az EU-nak növelnie kell az energiabiztonságot, az energiahatékonyságot és csökkenteni az energiafüggőséget. (oroszgázfüggőség)

De hogy mi is az energiabiztonság?

Egy olyan „képesség” egy országnak, hogy megbízhatóan, fenntarthatóan és megfizethető áron képes biztosítani energiaszükségleteit. Ezen kívül, kiemelt jelentőségű a diverzifikáció, vagyis, hogy egy ország több helyről szerzi be a nyersanyagokat, de fontos az energiahatékonyság növelése és az energiaimport csökkentése is.

A ma is zajló orosz-ukrán háború még sürgetőbbé tette az energiafüggetlenség növelését. Erre 2022-ben az Európai Bizottság bemutatta a REPowerEU tervet, aminek a célja az orosz nyersanyagoktól való függetlenedés.

Országcsoportok (klaszterek) az EU-ban energiabiztonság szempontjából

Zombory Anita úgynevezett klaszterelemzéssel osztotta hat csoportba az EU tagállamait energiabiztonsági szempontból. Az országok között jelentős különbségek figyelhetők meg energiafüggőség, fosszilis energiafelhasználás, és megújuló energiaforrások tekintetében.

Az első csoportba Ausztria, Belgium, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Lettország, Luxemburg és Svédország tartozik. Ezekben az országokban alacsony mind a fosszilis energiafelhasználás mind az importált energia, azonban kiemelkedően magas a megújuló energiafelhasználás aránya.

A második csoportban Ciprus található. Ciprusban habár csökkent az energiafüggősége az elmúlt időben, magas a fosszilis energiafelhasználása és magas az energiafüggősége is, az Oroszországból importált olaj miatt.

Harmadik csoportba Írország, Olaszország Spanyolország tartozik. Ugyancsak csökkent az energiafüggőségük, de megújuló energiafelhasználásban átlag alattiak, fosszilis energiafelhasználásuk pedig közepes.

A negyedik csoport egyedüli tagja Románia. Energiafüggő ország és a megújuló energiafelhasználása is alacsony.

Az ötödik csoport tagjai Csehország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Litvánia, Magyarország, Németország, Portugália, Szlovákia és Szlovénia. Ez egy vegyes halmaz, energiafüggőségük és fosszilis energiafelhasználásuk közepes és megújuló energia-felhasználásuk átlag körüli.

Az utolsó csoportba tartozik Bulgária, Lengyelország, Málta. Ezekben az országokban magas az energiafüggőség és magas a fosszilis energia felhasználásuk is és alacsony a megújuló energiafelhasználás.

Ugyanezen logika alapján az országokat el lehet osztani alacsony, mérsékelt és magas kockázatú csoportokra. Ebben az esetben:

Alacsony kockázatú országok: Svédország, Dánia, Finnország, Franciaország. Alacsony energiafüggőség, magas megújuló energiafelhasználás és jó energiahatékonyság.

Mérsékelt kockázatú országok: Ilyen ország Magyarország, Németország, Portugália. Ezeket az országokat közepes energiafüggőség, átlag körüli megújuló energiafelhasználás jellemezi.

Magas kockázatú országok: Bulgária, Lengyelország, Málta. Nagy energiafüggőség, alacsony megújuló energiafelhasználás.

Mi is befolyásolja az energiafüggőséget?

Zombory tanulmámyából kiderül, hogy a végső energiafelhasználás, az olajimport és a bruttó elérhető energia növekedése növeli az energiafüggőséget. Csökkenti a függőséget az energiatermelékenység a megújuló energia arányának növekedése, az importált nyersanyagok csökkenése és a gazdasági recessziós (gazdasági stagnálás/visszaesés) periódusok is mivel ekkor kevesebb energia kerül felhasználásra.

Összességében az EU célja, hogy 2030-ra 45%-ra növelje a megújuló energia részarányát az EU-ban, így csökkenteni kívánja függését az orosz energiától (REPowerEU terve). Ez azonban csak akkor érhetőek el, ha figyelembe veszik az országok közötti különbségeket erőforrások szempontjából, mivel a kelet és dél (periféria) országai történelmi, gazdasági mivoltukból fogva ezeket a fosszilis nem megújuló energiahordozókat használják. Ennek megváltoztatására komoly infrastrukturális és technológiai reformokra lenne szükség.